Végre, 3 év után előkerült a Dune Imperium társasjáték - 2022 áprilisa óta ül a polcomon a doboz (és igazából most sem az én példányommal játszottunk, szóval, még mindig bontatlan - de attól tartok ez nem sokáig lesz így). Nekem teljesen az első játékom volt vele, a többiek az asztalnál online változatban sok-sok partit játszottak már. Elég sok véleményt hallottam már a játékról - nagyjából minden podcast és youtuber, akit ebben a témában követgetek foglalkozott vele az elmúlt években. De mindig más kipróbálni és átértékelni a hallottakat a saját tapasztalatok alapján.
Nos, ez a játék tényleg mesterien kombinálja a pakliépítő, a munkás elhelyezős és a területfoglaló tematikát, nekem időnként még az eredeti Dune játék (ami a Cosmic Encounter egy rögzített variációjának tekinthető) is felsejlett - főleg a harcrendszer tekintetében éreztem, hogy azért onnan is jöhetett inspiráció a játék tervezésekor.
A játék lelke a saját kártyapakli építgetése - a Clank!-hez hasonlóan jól átgondolt kombinációkat lehet kihasználni, főleg a játék második felében, amikorra a köreinkben megvásárolt kártyák extra képességeit használva nyílnak meg előttünk taktikai lehetőségek egy-egy körben. Taktika a helyes szó - erősen függ ugyanis egy-egy körünk attól, hogy milyen 5 lapot sikerül kihúznunk a paklinkból - stratégiát körön túl építeni a szerencsefaktor miatt csak nagy vonalakban lehet, de ez az ilyen mechanikát használó játékoknál általános vonás.
Az 5 kártyából eleinte kettőt, később (egy harmadik munkás megszerzése után) hármat közvetlen akcióként használunk - a maradék három vagy később két kártya pedig a kör végén ad bónuszokat az Arrakisért és az emberek lakta csillagrendszerek kontrolljáért folytatott csatában vagy új kártyák megvásárlására ad lehetőséget. A felhasznált kártyák limitálják, hogy mely mezőkön lévő akciókat választhatjuk - a pontokat például gyakran csak olyan akciók választásával tudjuk megszerezni, amiknek használatára relatíve kevés kártya ad felhatalmazást. Ez különösen akkor jön rosszul, ha túl sok kártyát vásárolunk össze a játékban és az értékesebbek ritkábban kerülnek elő a paklink újrakeverése után.
Többfajta erőforrásunk van: víz (mert hát ugye a sivatagbolygón vagyunk), pénz és fűszer - mindegyik másik a Dűne világából ismert frakciónál használható kvázi fizetőeszközként. A fremeneket vízzel tudjuk levenni a lábukról, a császár fűszerért ad nekünk seregeket és udvari intrikát, a Liga ugyancsak rengeteg fűszerért cserébe fog nekünk seregeket és vizet szállítani, hogy legyen esélyünk harcba szállni a sivatagban. És persze a Bene Gesserit "boszorkányai" is fűszerrel "működnek", ők segíthetnek a paklinkból a gyengébb, olcsóbb kártyákat eltüntetni.
Tematikusan az egész sokkal jobban működik, mint ahogy azt az ember egy alapvetően euro játéktól elvárná - egy fura dolog jött elő a két játszmában, ami miatt kicsit úgy éreztem magam, mint Mr. Spock a tüköruniverzumban: a tőlem balra ülő Harkonnen báróról kiderült, hogy titkos szövetségesei mindvégig a Fremenek voltak. Frank Herbert felhúzta volna a szemöldökét a dolog hallatán, de mivel a játék nem a regény vagy a film világát akarja tökéletesen modellezni, hanem csak egy izgalmas másfél órát akar adni a játékosoknak, ezt a kis kellemetlenséget elnéztem neki. Főleg, mivel az adott játszmát végül megnyertem egy jó időben kihúzott intrika kártya segítségével.
A játék megszokott társasjátékosoknak nem lesz bonyolult, de mégis kellő mélységű, hogy sokáig kedvelt játék legyen az asztalon. Három kiegészítő is megjelent hozzá az évek során, amikkel lehet fokozni az izgalmakat, ezen túl van egy az eredetivel kombinálható "folytatás" is Dune Imperium Felkelés néven - ami az első játék sikerén felbuzdulva kicsit átdolgozott, de hasonló játékrendszerrel operál - hasonlóan ahhoz, ahogy a Clank!-ből is több variációt dobott már piacra a kiadó.